Tudom, tudom. Régen nem fröcsögtem már ide semmit se. Indoklás: megváltozott a jelenlegi "munkám". Úgy is mondhatnám, hogy szintet léptem: ÁLLÁSINTERJÚKRA járok. Ez is valami.
Ha egy szóban kellene összefoglalnom, és teljesen őszintén a véleményemet, az csak ennyi lenne: SZÍVÁS. Az egész procedúra, minden eljárás egy nagy büdös SZÍVÁS.
De mint mindent, ezt is kezdem az elejétől, úgy tisztességes.
Multivállalat. Hiperszonikus, ultramodern tv-ket gyártanak és forgalmaznak, tényleg olyanokat, amiket mikor meglátsz, első látásra beleszerelmesedsz, végiggondolod, hogy egy ilyen készüléken van értelme a HD-nak, és egyébként dizájnos, aztán kapsz egy szívrohamot, mikor meglátod az árát, és utána két opció van: lemondasz a tv-ről, vagy töröd a fejed, hogy vajon melyik áruhitelből tudod megvenni.
Egy ilyen cég hirdetett állást: operátor. Eljött a Kánaán. Gondoltam elsőre. Mivel én abban a tudatban éltem, hogy az operátor nem egyenlő a fizikai munkással. Mea culpa. DE NEM BAJ, "dolgozni muszáj", ugyebár. Egy telefonos egyeztetés után közölte velem a HR-s kislány, hogy a cég parkolójában felállított kettes konténerben tesztírás lesz. Utána értesítenek.
Elmentem. Kedves Olvasó, biztos emlékszel, milyen volt, amikor az általános iskolában játékos feladatok címen különböző fejtörőnek titulált játékokat oldattak meg Veled. Simán jó, és elhiheted, csont nélkül meglett minden tesztem. Voltak emberek, akik... igyekszem nem sértően fogalmazni, mert illetlen lenne, de csodálkozom, hogy jelentkeztek. Monoton, összeszerelői munka, mint kiderült. Mert ez a valóság. Az hogy operátor, csak jól hangzik, gondolom azért így hirdetik, hogy minél többen jelentkezzenek, hiszen kéz kezet mos, ez jó a fejvadász cégnek is. Behívtak egy állásinterjúra. Az már egy másik konténerben volt, másik időpontban. Túlképzett. Éljen. Akkor ennek az egésznek mi értelme is volt?
Összegezném: ha én fizikai munkára keresek embereket, akik a vállalatomnak dolgoznának, akkor egyrészt: FIZIKAI MUNKAKÉNT hirdetem meg. Kettő: nem adok neki divatos nevet, ami gyakorlatilag bármit jelenthet.
Nem baj, egy ilyen ember, mint én, nem fogja feladni. A következő két napban még hat helyre pályáztam. Sorrendben a következők:
1) ügyintéző, az egyik mobilszolgálatónál - levélben, egyelőre semmi válasz, még most sem.
2) adminisztrátor egy autósiskolánál - elutasítva, méghozzá úgy, hogy aznap lett meghirdetve az állás a hírlapban, amit reggel 8 órakor vettem a kezembe, elküldtem az önéletrajzomat és a 224. motivációs levelemet, délután fél négykor pedig egy lesajnáló e-mailt kaptam, hogy nagyon sajnálják, de sajnos nem engem választanak. Már megint ugyanaz az ócska lemez: MEGVAN rá az emberük, tudom is én, az egyik oktatójuk lányának a barátnője. Én ezt elfogadom, de ha elő tudnak rántani egy embert, akkor minek hirdeti meg?
3) irodai munkatárs - amire augusztus elején pályáztam, október elején kaptam egy minősíthetetlen hangnemben írt válasz e-mailt, tehát ez is elutasítva. Ezen a ponton megállnék: mert ekkor nagyon kiakadtam. Egy Hr-s kisasszony, aki ugyebár maga az atya úristen - a mélyen tisztelt Főnök, vagy annál is feljebb való FELETTES - jobb, de lehet, hogy bal keze, szóval ez a kisasszony képes visszaküldeni egy hivatalos levelet tele helyesírási hibával (!), pökhendi stílusban, hogy ássam már el magam, hogy egyáltalán pályázni mertem, és ami mindennek a teteje, hogy a bunkósági bizonyítványát meg is kaphassa ez a hölgyemény: TEGEZVE ír. Na már most, tisztázzuk: ha én írok egy HIVATALOS levelet, mert az állásra jelentkező levél hivatalos levélnek minősül, amiben én magázva fogalmazok, és nem holmi kósza seggnyalás miatt, csupán mert nem tudom, hogy egyrészt nő, vagy férfi fogja megkapni, másfelől nem tudom azt sem, milyen korú ember olvassa el majd azt, és egyébként is. Erre ez a ... - most ide gondoltam valami degradálót - letegez. És ha én egy 45 éves, kétgyermekes családanya vagyok? Engem ne tegezzen le holmi suttyó kis Hr-s csaj. Szóval... még akkor sem, ha egy multinál dolgozik.
4) kocsma 1 és kocsma 2, mert hát ugye, "dolgozni muszáj". Az egyik csak egy fokkal tűrhetőbb, mint a másik. Kocsma 1 legalább bejelentett munka, nyolc órás, mert több műszakos rendben dolgoznak, a fizetés minimálbér, plusz jatt. Kocsma 2-t nem részletezném. Ha egy ótvar lebújt el tudsz képzelni 15 négyzetméteren, vastagon füsttel és részeg melóssal, akkor hajrá, jelzem, jó úton jársz. (Hála Istennek), még nem hívtak
5) projekt asszisztens - Ez fájt. Komolyan. Innovációs központ keresett asszisztenst. Névileg tisztában vagyok azokkal a projektekkel, amikkel foglalkoznak. Írtam hát egy szívhez szóló motivációs levelet, amiben leírtam azt is, MIÉRT szeretnék nekik dolgozni, egyáltalán, miért ÉN lennék a jó, mondhatni, a motivációs leveleim közül ez a fő művem. De tényleg. Kiállítanám, és mutogatnám.
Prezentációkészítésben otthon vagyok, az informatika világában is, irodai feladatokat tudok végezni, és nem nyaltam segget a levélben. Ez fontos. Mert tegyük a szívünkre a kezünket, az sem vet ránk jó fényt, ha nyelvünket a munkáltató szebbik felébe belemártjuk, mondjuk úgy tövig, mert ezeknek már semmi sem jó.
Fontos: kért bruttó bérmegjelölést. Kimatekoztam. Tekintve, hogy szeretik az olcsó munkaerőt, és a NAGY LÓVÉT és a szajrét, meg a jutalomutat haverok között egymásnak kiosztani, meg azt a tényt, hogy gyermektelen vagyok, bruttó 130 000-et kértem. Tudod-e, kedves Olvasó, hogy ennek mennyi a nettója? Hm? Megsúgom: 93550 forint. Még jó, hogy nem léptem bele. Szent Orbánunk és a Haverok úgyis 92 000-re akarják emelni a minimálbért.
VÁLASZ: "Nagyon sajnáljuk, de..." - ne sajnáld, mert ezzel a sajnálkozással a főiskolai tanszéki ügyintézőre emlékeztetsz Te is: "Nagyon sajnálom, de nem tudok segíteni..." - mindig ez volt a válasz. Magyarországon mindig mindenki sajnál mindenkit.
Más dolog, és az egészben ez a legszomorúbb: semmi indoklás. Mondhatná azt, hogy SAJNOS nincs meg a kellő végzettségem hozzá. Vagy SAJNOS nincs meg a kellő nyelvtudásom a munkához. Vagy hogy SAJNOS... TÖK MINDEGY, belepusztulna a HR, ha dolgozna is valamit.
6) áruházi részlegvezető. - ez még friss, és szintén fáj egy kicsit.
Annyit mondhatok, hogy francia multivállalat, sporteszközökkel -és ruházat forgalmazásával foglalkoznak. Velük kapcsolatban röviden:
a legnagyobb állásközvetítő cég virtuális börzéjén chat-en beszéltem ügyintézővel, ajánlotta a részlegvezetői pozíciót a helyi áruházban, én megkérdeztem, diploma hátrány-e - azért az milyen ciki már egy országban, ahol ezt a kérdést fel kell tenned, ez is mutatja, hogy hol tart az ország... - mondták, hogy nem, sőt, előny, és nem sokkal később a megpályázás után be is hívtak. Ez volt ma.
Hatan voltunk, kár, hogy nem heten, ez így nem hangzik olyan jól. Három férfi és három nő. Volt egy "hasonszőrű", mint én, aki szintén zenész, akarom mondani, pedagógus, csak ő már jóval régebb óta. Volt egy Irakból hazatért katona, ha valaki tudja mit jelent probléma megoldani, akkor az egy katona. Gondolom én. ha hülye lenne, nem beszélne angolul úgy, és olyan szinten, ahogy, és nem így viselkedett volna, amit én is láthattam. Egy rekreáció szakos srác, friss diplomás, és nagyon közvetlen. Egy lány, akinek van bár munkahelye, de ki nem állhatja a főnökét, és a munkáját, szeretne váltani. Egy majd 30 éves, kétgyerekes anyuka, akin meglepődnél, milyen végtelenül türelmes. És én.
Igazgató asszony tájékoztatója, gyors bemutatkozás, egymásnak, merről jöttünk, merre vagyunk arccal, majd ezt követően másik vezető gyors tájékoztatója, séta az áruházban - ahol amúgy is szoktam vásárolni a párommal - majd jön az izgalom. TESZTELÜNK. EZ AZ!
Mert teszt nélkül már hülye vagyok.
Szituáció a következő: Képzeljük el, hogy a pénz nem akadály, és mi hatan vagyunk az atyaúristenek - mondtam, hogy heten jobbak lennénk, mert akkor legalább gonoszok lehetnénk - szervezzük meg az áruházat és a termékeket és magát a sportot népszerűsítő NAPot. Van 20 egész percünk. Ötletelünk. Egyébként meg kell mondjam, nagyon jó ötletekkel rukkoltunk elő. A beszélgetés felénél megszólalt az igazgatónő angolul, hogy ez az egész ötletelés folytatódjon angolul. Oké, nagy levegő, nem aggódom, beszélek angolul.
Némi intermezzo, hogy megértsd a bökkenőt: a pozícióhoz nem kell beszélni idegen nyelven, illik, de nem kell hozzá. Itt kifaggattak mindenkit, hogy ki milyen nyelven beszél. Elvileg mindenki beszél angolul, de mindenki más szinten.
Nagyban benne vagy azon hogy több mindenre figyelj, aztán az amúgy baromi jó ötleteidet folytasd angolul. Nem tudtuk közösen befejezni a munkát, mert utána meg hirtelen visszaváltott magyarra az igazgató. Összegezni kellett volna egy-egy percben az egész napos programot. Na ez az, amit nem értettem. Mindenkiben ott volt a vezetői hajlam. Közösen megtervezünk valamit, egy nagy dolgot, amit eleve 20 percben nehéz kieszkábálni, mi is legyen pontosan, méghozzá úgy, hogy nem is ismerjük egymást, majd a közös MŰVÜNKET egy-egy percben adjuk elő. Ennek semmi értelme nincsen. A vezetői képességeimet, akár az enyémet, akár másét nem ezen a hülyeségen fogja megállapítani se a Jobb kéz, se az igazgató asszony.
Ha könyöklést vártak volna el, akkor ez tényleg nem az én területem. Ezt be kell lássam. nem attól lesz valaki jó részlegvezető, hogy tahó-bunkó módjára lekezeli a másikat. Ha ezek diktátort akarnak, a pozíciójukat hirdessék Oroszországban, vagy Németországban. Ja bocs, franciák, tényleg! Ott is vannak ilyen Robespierre-hajlamban szenvedő alanyok...
Következő feladat. Részlegvezető vagy és adódik egy szituáció, oldd meg. Láttam, hogy az amúgy mogorván néző Igazgató asszony válogatja a cetliket, néz minket, kinek mit adjon. De lehet, hogy rosszul láttam.
Életszerű szituációk voltak a lapon, egy dolog viszont számomra nem tisztázott: maga a feladat. Szégyen, vagy sem, nekem MEG KELLETT OLDANI a szituációt, mert nem volt egyértelmű maga a feladat sem, és mielőtt nekiláttam volna, rákérdeztem, hogy ez ezen a ponton nem világos, rákérdeztem, mi az pontosan, és némi cinikus arcrángás és vállvonogatás kíséretében azt a választ sikerült kapnom majdhogynem, hogy természetesen én vagyok a hülye, hogy ezt nem tudom.
Akkor mivel az én senekemet senki sem védi, csak én magam, íme a feladatom:
Részlegvezető. Egy leltár során a logisztikai adatbázisban feltüntetett adatok és a dobozok kódszáma nem egyeznek meg, az áru már kinn van az árutérben.
Semmi kérdés, mondjuk hogy mit tesz, vagy elmegy kávézni, cigizni, valami?
Én úgy értelmeztem -prosztó paraszt logikával - hogy a probléma forrása az, hogy hiba került az adminisztrációba a leltár során, ugyebár az nem maradhat úgy, közben már az áru kikerült, nyilván nem maradhat úgy, vissza kellene hozni, helyre kéne rakni az adminisztrációs hibát, hogy a logisztikai adatbázisban is jól szerepeljen, és máshol is. Ok okozatot von maga után, konklúzió: x ember ezt csinálja, Y ember pedig azt, sajnos LEHET, hogy egy órával tovább benn kell maradnunk, de az is lehet, hogy ha jobban elhúzódik, majd reggel egy órával korábban bejövünk.
Ez volt az én probléma megoldásom, stressz-helyzetben én nem jövök zavarba, el kezd pörögni az agyam, hogy tudnám megoldani, nem tudom, hol ronthattam el. (tekintve, hogy a kérdésemre, konkrétan mi a feladat, nem voltak hajlandóak válaszolni)
A többiek más jellegű feladatot kaptak, például:
* két ember állandó veszekedésükkel zavarják a csapatod munkáját
* rúgd ki az alkalmazottadat
Remélem lehet érezni, hogy keveredett már megint a szezon a fazonnal... akkor most mit is vizsgálnak? a vezetői képességeimet, vagy a probléma megoldó képességemet. Ugyanis a helyzet a következő:
Baromira nem attól leszek jó vezető, hogy mindenkit leanyázok és alázok a porba. Pedagógia Babuci, Te begyöpösödött, karót nyelt fap*na áruházvezető Igazgató Asszony! Tudom, hogy az üzleti élet, a kereskedelem nem Barbie-játszóház és délutáni teázgatás, de ahhoz, hogy vezető lehessek, ahhoz a PROBLÉMA MEGOLDÓKÉPESSÉGEMET vizsgáld, és ne azt, hogy hogyan alázok meg embereket. Elég nagy szégyen, ha neked ez másképp nem ment, mert nyilván úgy lettél igazgató, ahogy. Bár... már láttunk boldog V-t terpesztő előbb kislányokat, akiknek kellett a karrier, lehet Te is ilyen vagy, de inkább nem leszek előítéletes. Az olyan stílustalan lenne. Szóval Téged nem sorollak ide. Elnézésedet kérem a feltételezésért.
Milyen a jó vezető? Szerintem, és én ilyen "szerepet" adtam, alakítottam, ez áll hozzám közel:
1) világosan fogalmaz a beosztottakra vonatkozó szabályokat illetően. Például: ha reggel fél kilenckor ott kell lenni a munkahelyen, mert kilenckor nyit az üzlet, és előtte át kell beszélni még egy-két dolgot, és egyébként is legyél ott kezdésre, akkor ezt világosan meg kell mondani. Ha valaki képtelen időben megérkezni, akkor arra egy minimális büntetési rendszert be kell vezetni. Már iskolában is naplózzuk a késéseket, ami egy elért maximum után büntetést von maga után. Nem hiszem el, hogy egy cégnél ilyen nincs. Mert lennie kell.
2) vannak feladatok, amiket illik tudni megoldani. Nyilván senki sem úgy kerül bele adott cég adott ügyeibe, hogy csak bejön az utcáról, és mindenről mindent tud. Jó hülye a céges vezetés, ha ezt hiszi. Ergo, adódik egy feladat, én, mint vezető - TEAM LEADER, ha így jobban tetszik - ismerem a csapatomat, és a részlegemet, amit viszünk. Nyilván előre tudunk tájékozódni feladatkörökről, az azokhoz kapcsolódó információkról. AMIKOR MÁR FELVETTEK MINKET, NEM PEDIG EGY ÁLLÁSINTERJÚN!
3) Nem fogok, nem vagyok hajlandó úgy beszélni a beosztottammal, mint egy kutyával. Ha hozzám normálisan szólnak, és korrekt módon viselkednek velem, én miért beszéljek és viselkedjek vele úgy, mint akit a szebbik felemből rántottam volna elő? Itt köszön vissza a pedagógia: tény, ahhoz, hogy a gyeplőn lazítani tudj, ahhoz azt előbb meg kell szorítani, azonban nem mindegy, hogy korrekt módon teszed, vagy sem. Ódákat zengenek a kommunikációról. Tudod, kedves Olvasó, mi különbözteti meg a kommunikációt a felesleges pofázástól? Az a tény, hogy a kommunikáció elméletileg lehet HATÉKONY, csak ügyesen kell tudni kommunikálni, de ma már boldog boldogtalan azt állítja magáról, hogy jó kommunikációs képességei vannak, míg a pofázás tudjuk mit jelent, és engedd meg, hogy alpári legyek: az ilyen mellébeszélés a tipikus példája annak, mikor valaki meg akarja neked magyarázni, miért van a senekeden luk, és hogy az miért szellőzik, és miért nem a szád helyére adta a Jóisten...
4) a beosztottadért Te vagy a felelős. Ne akard kivarrni a nyakadból. ha vállalod, hogy felveszed a kolompot, és csörömpölsz, akkor tedd jó hangosan.
5) Team leader vagy, magyarul csapatvezető, még magyarabbul, te vagy a kis főnök. Hogy mindez mivel jár? Ugyanolyan áruházi eladó vagy, mint a többiek, azzal a minimális különbséggel, hogy Te vagy az az ember, aki tudod, hogy minek hol van a helye, ideje, módja, és aki elszámolással tartozol a vezetőség felé. Egyszerűbben: NEM TE VAGY A KIS KAKAS A SZEMÉTDOMBON. TE CSAK AZÉRT FELELSZ, HOGY AZ ALSÓBB SZINTEN MINDEN ZÖKKENŐMENTESEN MENJEN, ÉS NE LÉPJEN FEL FEJETLENSÉG.
Az igazgató stílusa minden volt, csak nem korrekt. A kommunikációja szintén hagyott kívánnivalót maga után Megfordult a fejemben, hogy mivel titoktartásra nem köteleztek, a munkaügynek írnék egy szívhez szóló levelet, hogy túlfoglalkoztatás van, rabszolgamunkában dolgoztatják az embert, mert azért ez kiderült, fizetésről szó nem esett, mindenki hallgat, és lapít, de kívülről tudod mi látszik? Az embereknek nincs munkájuk. Miért nincs munkájuk? Mert a cég kevesebb emberrel csináltatja meg ugyanannyi pénzért az elvégzendő feladatot. Ez egy multi. Annyira magyar vonásokkal, hogy ihaj. Felvenni alkalmazottat nem akarnak, de a vezetőségnek csapatépítő rafting-túrára van pénze, ezt meg pont tudom, mert aki a rafting-túrát csinálta nekik, az ismerősöm. Akkor most hogy is van ez?
Értem én - csak leszarom, ahogy mondani szokás a szlengben - hogy kell nekik ember csapat koordinálására. Azt nem értem - ezt meg ők szarják le - hogy ha több tíz emberből önéletrajz és motivációs levél alapján behívták a legjobb hatot, tényleg, ahol mindenki diplomás, több nyelven beszél, külföldön járatos emberek, akik szembesültek már életszerű helyzetekkel, egy jó párral, ahol problémát kezeltek, majd oldottak meg, akkor miért azt nézik, ki tud jobban könyökölni? Elvégre is ahhoz, hogy értelme legyen a vezetőségemnek, az kell, hogy hallgassanak rám. Vagy mitől félnek? A saját valagukat féltik? Akkor miért csinálnak interjút? Ezeknek nem csapatvezető kell, hanem spicli. Erre meg azt tudom mondani, hogy fel lehet állni néha az irodai szék mögül, és be lehet menni oda az árutérbe, és nézelődni...
Szóval fájt. Hatból egyébként hatan nem feleltünk meg. Tényleg csak néztem. Azért az milyen durva, hogy két tanár, akiknek ugye vannak vezetői képességeik, kell hogy legyen, különben megette a fene ott ahol vannak, mert egy 30 fős osztály nem tud elvinni, itt meg 3 ember munkáját kell felügyelni, nem azért mondom, azért ez nem egy NASA-program. Vagy mondhatnám az Amerikát és Irakot megjárt exkatonát, aki a családja miatt költözött haza, és leszerelt, odakinn ő felelt a csapatáért, folyékonyan beszél angolul, sportos, mi a baj vele? Vagy a rekreációs srác, aki közvetlen, kedves, ismer mindent, tudja is a szakmáját, sportolt? A kétgyermekes fiatal anyuka, aki végtelenül türelmes, jó ötletei vannak, praktikus? Mi a baj vele? A lány, aki váltani akart, szintén kreatív, miért nem?
És akkor most jön a vicc: miután közölték, hogy nem felelt meg, segget nyalt kifelé menet, hogy de remélik, hogy leszek még a vásárlójuk. Édi, nem?
Fájt. Látszott, hogy a véremet szívta. Nem csak az enyémet. Látszott, hogy egy született törtető karrierista dög. Egy energiavámpír. SZÍVÁS volt az interjúalany oldalán lenni, mert belőle kinéztem, hogy élvezte, hogy alázhat.
Most várok. Abban már olyan profi leszek lassan, mint Buddha, ahogy meditálok türelemmel.
