Az előző írásomból kitűnik, hogy beolvastam. Kész, szemet szúr mindenkinek. Hogy miért tettem? Mert egyébként mindig is terveztem, hogy úgy megmondanám a magamét. Hogy akkor miért nem tettem? Mert olyan ideges voltam minden alkalommal, hogy már megszólalni se tudtam, csak néztem gyilkos tekintettel, és mert hogy ha meg mertem volna szólalni, félő, hogy egy Freddie Kruger tör ki belőlem, vagy egy vadparaszt, és minek szerezném meg azt az örömet egy velem szemben cinikusan viselkedő embernek, hogy eléri a célját, és kiakaszt.
Amikor egy kocsmában kaptam állást - diplomásként - mint pultos, és pincérnő, az étterem részbe, az mocskos meló volt. Először is: ne nevezzük kocsmának, mert ez inkább lebuj, meg az a hely, ahova meglepődnétek ki mindenkinek az anyja, apja jár be játékgépezni. Régi, leselejtezett bútorok mindenhol, valamint amit az egykori lengyel piacról összeguberáltak, és ez egy vendéglátó ipari egység. Kommerszebbnél kommerszebb piák, fura arcok, még furább kifejezés az arcomon, amikor apukám ismerősei jönnek velem szembe a pulthoz, inni természetesen, mind ezt munkaidő alatt.
Úgy tűnik, mintha nekem büdös lenne a munka,és nem jövök ki a Főnökökkel, pedig ez nem így van. El is magyarázom, hogy miért nem: nekem az a hozzáállásom a dolgokhoz, hogy az a hülye, aki engedi, hogy hülyének nézzék. Ezt megtanultam, miután engem is pofára ejtettek párszor. Nem szeretem, ha OK nélkül nekiállnak cseszegetni.
Furcsa volt, hogy minden be van kamerázva, még a pultom is, nehogy véletlenül elrakjam a borravalót. Nyugi Sóher-Kém, tudomásul vettem, hogy én, aki azt a borravalót kaptam, nekem az nem jár. És hát mit ad isten, a Főnök, az a nagytiszteletű, amíg otthon volt, rendszeresen figyelt kamerán keresztül. Egyszer a vendégek előtt üvöltözött velem, hogy beálltam a pultba, mert a kislány, akit éppen betanítottam pultosnak, kiment WC-re, mert már majd bepisilt. A problémája az volt - a legnagyobb - hogy miért álltam be helyette, amikor neki meg kell tanulnia. Ekkor elszakadt nálam a cérna, és megeresztettem egy rusztikusra sikerült beszédet irányába. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen előtte - mint mindenki mást egyébként a munkatársak közül - cseszegetett mindenért: ha csíkos sapka volt rajtam, azért, ha pöttyös, akkor meg azért. Az se érdekelte, amikor a kislány mondta, hogy ő kért meg rá, WC-re ment.
Ami az én fejemben zajlott, csupán annyi, ha letol a vendégei előtt, akkor én is elkezdelek mószerolni... Ilyenek hagyták el a számat, hogy talán azért álltam be, mert a kedves alkoholistáid megszokták, hogy én vagyok a pultos, nem látják az új kislányt, porzik a veséjük és reszket a kezük, csak gyűlnek, és gyűlnek, és Te, ahelyett, hogy a seggemet stírölöd a kamerádon keresztül, meg hogy éppen mit csinálok, igazán tehetsz egy szívességet nekem! Vagy emeld meg magad és állj be Te! Mert nem hagyod dolgozni a saját alkalmazottaidat. - Üvöltöttem, mint a sakál. Na most ezért ki nem rúgott, hanem buta fejet vágott a Főnök. Szerintem nem fogta fel. És ez nem vicc.
Miért mocskos meló? Mert korán hajnalban már nyitva van, és késő este zársz minden nap, szigorú szabályok kötnek a játékgép kezeléshez is - amit elvből elítélek - hogyan fizeted ki a nyert összeget, legfeljebb magadban lehet meg a véleményed az alkoholistákról meg azokról, akik a több százezres segélyüket jönnek eljátszani, és nem hogy az érettségijük, vagy a szakmájuk meglenne, sok esetben általános iskolai végzettségük sincs, csodálkozom, hogy élnek, és hogy amikor el kell viselned Náladnál jóval nagyobb részeg férfi emberek molesztálását, és a Főnököd csak röhög egyet, ahelyett, hogy megvédene, végül a futárfiú küldi el ezeket a részeg alakokat mellőled, és mert miután jól agyon zaklattak, megfogdostak, egy asztalt nem tudtál letörölni, de mosolyognod kell, elvégre, a vendégért mindent, akkor ezek a nagydarab, két méteres férfiemberek ajándékképpen telehányják Neked a kukát, a budihoz vezető utat és a budit. De Te, Te barátom végig mosolyogsz ugye, és feltakarítod, mert ez IS a munkaköröd része. Majd másnap arra sem emlékeznek ezek az emberek, hogy értek haza. Leginkább teleporttal. Vagy tudnak szublimálni.
Egy műszak két munkanap, kétszer 16 óra. Az a vicc, hogy míg más emberek, akik irodában dolgoznak, már alig várják a hat órát, mert akkor már csak kettő van hátra, addig én hat órát meg se éreztem. 10 óránál kezdtem el fáradni mindig, és amikor már 14 órája talpaltam, akkor volt az, hogy próbáltam a szememmel az óra mutatóit valami Jedi-trükkel arrébb mozdítani. Mindannyiszor sikertelenül. És a másik dolog: pultosként hallgatod a sok süketelést. Mosolyogsz. Akkor is, amikor ugyanazt a rossz dumát egy órán belül már huszadjára hallod. És amikor éjjel fáradtan hazaérsz, tényleg semmire sem vágysz, csak csöndre, és hogy ne szóljon hozzád senki.
Az a vicc, hogy a kollégáimmal itt is kijöttem, a Főnök Macájával, aki szintén ott dolgozott, még vele is, mert nem csesztetett, simán elküldte a Főnököt Délre, ha tényleg igazságtalan volt, és mert alapvetően úgy voltam vele, nem tartozik rám, amíg nem hozzák be a magánéletüket ide, addig nem zavar.
De keresd a rosszban a jót: ekkor már volt diplomám, mégis itt kaptam csak munkát, hiszen kulturális referensnek, meg lóti-futinak nem voltam elég jó, inkább egy agrármérnököt vettek fel, akinek, mint ahogyan írtam, a kedves Papa az első sorokból szurkolt a képviselők soraiban, de a lényeg az, hogy volt munkám. Még ha mocskos meló is. Mert tudod, sok mindent lenyelsz, még azt is, hogy diplomával semmirekellő emberek hányását takaríthatod, hogy a Főnököd egy furcsa alak. Én egy dolgot nem tudtam lenyelni. Egy idegesítő "törzsvendég" viselkedését.
Amerikainak hívatta magát, de tudod ki volt ez? Ez egy paraszt, aki valamikor elvégzett egy kőműves szakmát, világ életében ivott, és akkora gané alak, hogy ha elásod, miután meghalt, kettő nő ki helyette a földből. Mitől volt pénze? A kedves nővére annak idején visszaigényelte a földeket, jó nagy földeket, mert a bácsi ősei kulákok voltak, kiadta jó pénzért bérbe, és ingyen van pénz, ő hangoztatta nem egyszer, hogy neki az "JÁR".
Járt a szája, engem mindig gráciázott, mindenféle hülye beceneveket talált ki, amikor közöltem vele, hogy engem nem tegezhet, mert nem engedtem meg neki, és ha egy kicsivel is több értelem meg modor szorult volna belé, mint egy szalámis zsömlébe, ezt tudná.
Ez az ember az utolsó munkanapomon olyan részegen esett be, és még ott is folytatta a misszióját, hogy amikor mondtam neki, hogy szerintem haza kéne mennie, és pihenni, akkor fogta a bárszéket, és neki akarta vágni a pulthoz. El is dobta, de el is esett, úgyhogy hozzám be nem, csak a pulthoz tudta vágni. Na ekkor akadtam ki, mert addig mindent elviseltem, a verekedéseket is helyre raktam, a molesztálást is lerendeztem, de amikor, és idéznék: "Dögölj meg Te Büdös kurva!" mondat elhagyta a száját, mert nem adtam neki piát, és megpróbált rongálni, meg nekem jönni, akkor belőlem is kitört az állat: gyakorlatilag kizavartam a kocsmából, három generációra visszamenőleg és előre is elátkoztam a teljes famíliáját, és közöltem vele, ha tovább pofázik, felhívom a rendőrséget. Természetesen a Főnök egy vállvonással körülbelül tudomásul vette az esetet, és ha jól tudom valami két hétre ki is tiltotta a kocsmájából, aztán újból bejárt köszönés nélkül.
Egy kedves ismerősöm szokta mondani, aki jelen helyzetében főiskola mellett ilyen helyen kénytelen dolgozni, hogy: "Ez ilyen, ez nem köszön." - annyira jó, hogy ennek vége van.
A kérdés: mire legyen így az embernek ambíciója? Mert elfogadod, hogy ez van, Neked most ez a munkád. De ha benned ott ficereg az ambíció, a jobb dolgok iránti vágy, akkor ezt nem tudod sokáig végezni...
