"Mi a bajod?" - kérdezte tőlem érdekes hanglejtéssel az ügyintéző, amikor az állásközvetítőnél jártam. Mi a bajom?... Görcsöl a hasam a havi női bajoktól, a PROBLÉMÁM az, hogy ennek a "magasan" kvalifikált iq-val rendelkező lánynak van munkája, nekem meg még mindig nincs.
Erre bárki mondhatja, hogy üdv a munkanélküli diplomások körében - de az az igazság, hogy ez még nem ad nekem magyarázatot arra: MIÉRT NEM KAPOK MUNKÁT?
Elszántam magamat valamire, mert elegem van, és ha csak egy ember is lesz, aki az írásaimat el fogja olvasni, már megérte, hogy elmondtam mindent, de mindent, amit az elmúlt egy évben láttam, megéltem.
Lehet, a blogom egyeseknek nem fog mást jelenteni, mint a középső ujjam mutogatását, de az is lehet, hogy lesz olyan, aki nem sajnálkozik széttárt karokkal, és néz rám bután, hanem elgondolkozik.
Remélem olyanok is fogják olvasni, akikről szó lesz benne, és csak egy pillanatra beletekintenek abba a tükörbe, amit én tartok eléjük.
Nem azt várom, hogy majd ettől a blogtól lesz munkám. Azt keresem én magamtól. Azt szeretném, hogy lássa meg minél több ember, mi mindent megtettem - mert igenis megtettem - azért, hogy legyen tisztességes munkám.
"-Kérem álljanak fel, a bíróság ezennel kihirdeti az ítéletet a negatív diszkriminációval vádolt állam kontra polgár ügyben. Az ügy első fokon a felperes, azaz a polgár javára dőlt el, ennek következményében az állam köteles jóvátenni a felperesnek okozott…