"-Kérem álljanak fel, a bíróság ezennel kihirdeti az ítéletet a negatív diszkriminációval vádolt állam kontra polgár ügyben. Az ügy első fokon a felperes, azaz a polgár javára dőlt el, ennek következményében az állam köteles jóvátenni a felperesnek okozott károkat." - valahogy így képzelem el annak a bírói ítélethirdetésnek a kezdetét, ahol a javamra dőlt el az ügy. Tudom, ez az az ország, ahol mindent már 2/3-ban látnak, nincs olyan, hogy egész, meg fél, vagy negyed - tudom, hogy nekem, hangsúlyoznám, NEKEM, nem lehet igazam.
Csupán csak elképzeltem, hogy mi lenne, ha beperelném a Magyar Államot. Minden okot megadtak rá. Természetesen még senki nem csinált ilyet, meg hát tudjuk, hogy valamiben elsők voltunk/vagyunk/leszünk, ez pedig a korrupció, tehát eszem ágában sincs egy esetleges per után még én fizetni, ÉN, ezeknek, ezeknek az undorító, pökhendi, műveletlen embereknek.
(A parlamenti képviselők műveltségi átlaga 2,8; én azért erre nem verném magam annyira a helyükben, mert ezzel a tudás- és műveltségi szinttel menjenek el dolgozni VALÓDI munkahelyre, és ne hozzanak idióták helyettem IS döntéseket. Ráadásul ROSSZ döntéseket. Mert a hatalom NEM az övéké, akármennyire is szeretnék azt hinni.)
Hogy min rágtam be ennyire? Ezen az undorító magyar jogon. Azt kérded miért? Mert olyan mint a szexshopokban kapható furcsa bugyi, ahol ha szétterpeszted a lábad ebben a fehérneműszerűségben (?), már rakhatja is be az ügyeletes kandúr az odarakni valót. Csak azt kérdezem, ennek meg mi értelme? Egyrészt, mert VÉDENI, NEM VÉD. Másrészt: már arra is lusták egyesek, hogy levegyék?...
Jó tudom, a jogot egy szexketyeréhez hasonlítani nem szép dolog, de muszáj megtennem, mert körülbelül itt tartunk.
Társadalombiztosítás. Elméletileg minden magyar állampolgárnak jár. Alanyi jogon. De szerintem leginkább idegi alapon.
Természetesen az önkormányzati hivatal megfelelő osztályán dobálták egyik kollégáról a másikra az ügyemet, mire egy hajlandó volt értelmes választ adni a kérdésemre: igényelhetek-e TB-re támogatást. Indoklásom röhejesen egyszerű: nincs állásom, az államtól semmilyen juttatást nem kapok, se munkanélküli segélyt, se semmit, gyermekem nincsen, nem élek házasságban, nem élek bejelentett élettársi viszonyban.
Az ügyintéző válasza a telefonban igen volt.
Amit fizetnem kell kötelezően a 0 forintból minden hónapban, az a diákhitelem törlesztőrészlete, ha egy mód van rá, hogy ne terheljem a szüleimet ezzel is, akkor a TB-támogatást szeretném megigényelni.
Két dolog is alkalmas erre, az első az "aktív korúak ellátására vonatkozó kérelem" - ez egy szép megfogalmazása lehetne a diplomás munkanélküliek Tb-támogatására vonatkozó kérelemre, mellesleg - a második opció pedig az egészségügyi ellátást támogató kérelem. Utóbbira egyébként még annyira sem vagyok jogosult, mint az alábbi procedúrából kiderülő elsőre sem.
Felmentem az internetre megkeresni az ügyfélszolgálaton a kitöltendő kérelmek dokumentumait, úgy voltam vele letöltöm, aztán meg ki, és leadom a megfelelő helyen - azt már nem firtatom, hogy milyen egy szedett-vedett az úgynevezett e-önkormányzat ügyfélszolgálati felülete, nemes, de prosztó kifejezéssel élve: SZAR, egy nagy RAKÁS SZAR, értelmetlen megfogalmazásokkal, olyan felesleges jogi blablákkal, hogy az ember haja égnek áll, amikor olvassa.
Letöltöttem két dokumentumot, a hozzátartozó kitöltési útmutató segítségével - ez legalább korrekt húzás volt, hogy mellékelték - és rögtön falakba ütköztem.
A kérelmezőre vonatkozó adatok kapcsán felmerült bennem, hogy én mi vagyok pontosan, családi állapotomat tekintve? Házas nem vagyok, ez tiszta sor. Sem özvegy. Bejelentett élettársi kapcsolatban sem vagyok a párommal, nem is lehetek, mert ha értesüléseim jók, ezt a terminust a melegházasságokra alkalmazzák már egy ideje. Kizárásos alapon egyedülállóként kezel a jog. Ezt jól jegyezd meg!
Ahhoz, hogy én ebben a nagyvárosban tudjak létezni, hajlandóak legyenek velem szóba állni akár a cégeknél állásinterjún, akár a munkaügyi hivatalban, ahhoz nekem kellett egy cím, még ha IDEIGLENES is. Szerencsés vagyok, mert a párom családja befogadott. Ehhez az ő lakáspapírjaik is kellettek, nem csak az engedélyük.
Ezzel a tartózkodási hely bejelentéssel már regisztrálhattam is a munkaügyi központba, éljen sínen vagyok. (Mint József Attila) Még igazolást is kaptam tőlük arra vonatkozóan, hogy hozzájuk tartozom, és hogy - sajnos - lassan 500 napja regisztrált munkanélküli vagyok.
Az aktív korúak ellátását érdemes lenne megigényelni, tekintve, hogy munkanélküli vagyok. Tekintve, hogy több mint egy éve semmit sem kapok az államtól, már ami a segélyt illeti, és ez tiszta sor, hogy szigorúan van véve.
Ez az aktív korúak ellátása gyakorlatilag a közmunka programba való beintegrálást jelenti. Amíg nem adnak munkát, addig is egy havi fix összeget fizet az állam bérpótló támogatás jogcímén a kérelmezőnek, tehát ezt nevezhetjük egyfajta kurtított munkanélküli segélynek. Azt követően egy harminc napig nem lehet igényelni, utána megint minden indul az elejétől.
És akkor most jön az a rész, ami után ültem, és csak pislogtam nagyokat. Aztán nyeltem nagyokat, mert majdnem elsírtam magam. Megelőzendő a hibásan leadott kérelem ügyét, inkább elmentem az önkormányzati hivatal megfelelő osztályára, ahol az erre a célra odahelyezett ügyintéző tud foglalkozni a problémáimmal.
Egy kedves, kifinomult hölgy volt a pultban. Odamentem hát, leültem, elmondtam, hogy 24 éves, regisztrált munkanélküli vagyok, 500 napja aktív álláskereső, nulla állami juttatással. Feltettem a konkrét kérdéseimet, azt a hármat:
1) Tb-támogatást szeretnék igényelni, mert jelenleg munkanélküli vagyok, nem tudom fizetni, mi ilyenkor az eljárás?
2) Igénybe vehetem-e az aktív korúak ellátását, azaz a közmunka-programba való beintegrálást?
3) Egyedülállónak minősülök-e?
És akkor most szép sorjában a válaszok:
1. kérdésre a válasz: elméletileg igen.
2. kérdésre a válasz: elméletileg igen.
3. kérdésre a válasz: elméletileg igen.
Ez tökéletes lenne, ha nem lenne egy-két apró bökkenő, illetőleg jogi hézagok tömkelege a megállapításra vonatkozóan.
Az első falba ütközés arra vonatkozik, hogy ha én egy másik városból jöttem (!) - igen, nem ország, nem másik földrész, egy másik város - és ide csináltak nekem lakcímet, ahol lakhatom, akkor feltételezik, hogy én ezt valamiből fizetem.
Erre közlöm vele, hogy én ezt értem, de értse már meg, hogy nem kapok juttatást sehonnan, és a cím hogy jön ahhoz, hogy én szeretném igénybe venni. És itt jön a kulcs: jövedelemigazolás, és vagyonnyilatkozat.
Király, de én nem a szüleimmel lakom.
Erre jön a következő kérdés: hol laknak a szüleim? Elmondom, hogy másik városban. Akkor ez megint nem jó. Mert akkor én tőlük független vagyok - hála ennek a címnek, a lakcímnek, ami nélkül igaz, hogy szóba sem állnak velem a munkaügyi hivatalban - a családra más jogrendszer vonatkozik. Uhh.. tehát akkor ezek szerint muszáj színt vallani: igen, én valóban itt lakom, életvitelszerűen, mellesleg anyáméktól kapok némi pénzt, és ha megyünk valahova, akkor meg a párom fizet, mert megmondta, amíg nincs keresetem, addig felejtsem el, hogy akár csak egy kólát is kifizetek neki. (Utóbbit nem mondtam, csak gondoltam magamban.)
Erre újabb intim fejlövés kérdés formájában: van-e párom. Színt vallok, hogy igen van. DE! Nem vagyok a felesége. Korábbról özvegy sem vagyok. Nem váltam el. Nem élünk bejelentett élettársi viszonyban. TEHÁT, JOGILAG SEHOGY SEM TAROTZUNK ÖSSZE. VAGY MÉG EGYSZERŰBBEN: A MAGYAR JOG NEM ISMERI EL A MI KAPCSOLATUNKAT.
Következő kérdés: a házastárs/élettárs jövedelemigazolása és vagyonnyilatkozata - kötelező kitölteni. MI VAN? Akkor miért kérdezi meg tőlem, hogy egyedülálló vagyok-e avagy sem?
ERGO, egyedülálló ezt a papírt nem töltheti ki, kivéve, ha a szülei tartják el, de az alól is felmentést kapok, mert ők más városban élnek. Életvitelszerűen. Immár több mint 40 éve. Köszönöm szépen. Ez az egész nálam már megbukott.
Majd ezután jött az amit nem értettem, az igazi anomália:
ha van párom, de nem bejelentett, akkor az mennyit keres átlag nettó egy hónapban? Bemondtam egy összeget, konkrétan a legutóbbi fizetésének az összegét.
Nem tehetem hozzá, hogy neki is van egy autóhitele, satöbbi, satöbbi. DE ÁLLJUNK MEG EGY SZÓRA. Ha a párom és én jogilag nem tartozunk össze, akkor MIÉRT IS TEJELJEN Ő az államnak azért, havi szinten 5000 forintokat pluszban, hogy nekem legyen nyomorult TB-m, ha esetleg eltörne a lábam - mert nagyobb bajom ne legyen?
Erre a kérdésre a válasz: ezt nekem kell megoldani. (Nem hibáztatom az ügyintézőt, mert ez nem az ő hibája.)
Látta rajtam a nő, hogy ezzel a válasszal nem voltam kielégítve, nekem megoldás kell, egy alternatíva.
Következő kérdése: van-e gyermekem? Feleltem neki, hogy nincsen, mire lenne. Ez részemről jogos. Azt a gyereket el kell tudni tartani.
Következő kérdés: mi a legmagasabb iskolai végzettségem? - főiskolai diploma.
Ekkor az ügyintéző kisasszony, akin látszott, hogy tényleg próbálna segíteni, legörbült szájjal annyit mondott:
"Nagyon sajnálom kisasszony, de Ön nem jogosult az aktív korúak ellátására."
Akkor rakjuk össze a képet: bár jogilag nem tartozom senkihez, se a családomhoz, se a páromhoz, azaz egyedülálló vagyok, azért fizessen az, akivel együtt vagyok, mert az állam nem ad rá pénzt. B opcióban gyermektelen vagyok, C opcióban meg túliskolázott.
Összeállt már? Ha ezek nem lennének, akkor kapnék támogatást, tehát ha:
- házas lennék, de minimum élettársi kapcsolatban lennék bejelentve
- minimum egy gyermekem lenne
- és az iskolázottsági szintem nem haladná meg az érettségit
Kiknél is teljesül ez a feltétel? Összeállt már? Mert szerintem azoknál, akik a nevüket sem tudják leírni, a kapott pénzt elkocsmázzák sok esetben, gyártják a gyerekeket rakásra, de minek, és általában házasságot kötnek, mert egyébként is szoktak, sőt a mai napig leboltolja két család, hogy a gyerekeik majdan majd házasságra fognak lépni... (Mielőtt most le lennék nácizva, meg rasszistázva, vegyen mindenki egy nagy levegőt, és gondolja már végig...köszönöm.)
Ez nagyon megy. ... SZÓ SZERINT DISZKRIMINÁLVA és KISEBBSÉGBEN érzem magam, JOGILAG. Meg amúgy is.
Tehát legszívesebben beperelném az államot, mert ez diszkrimináció a diplomás, érettségizett, esetleg szakmával rendelkező pályakezdő, regisztrált munkanélküliekkel szemben.
Nem tudom, mi is az állam érdeke? Mert szerintem aminek kellene, hogy érdeke legyen, az az, hogy az ilyen emberek, mint én is, szeretnénk a társadalom aktív részesei lenni. Szeretnénk dolgozni. Ameddig az nem lehetséges, addig meg segítsék annyival a pályakezdőket, hogy nem zárják ki őket mindenhonnan.
Majdnem elsírtam magam, amikor az az ominózus mondat elhangzott. Félre ne érts kedves Olvasó! Nekem az esik rosszul, hogy míg én vért izzadtam, addig olyan emberek tartják a markukat, akik ész nélkül élnek, alul iskolázottak, még szakmájuk sincsen, vannak, de MINEK, mert a hülye döntéshozóink NEM értenek a munkájukhoz. Nem azzal van bajom, hogy ezeket az embereket be akarják integrálni. A bajom azzal van, hogy aki meg tisztességgel tanult, szakmát szerzett, annak semmilyen alternatívát nem nyújtanak. 25 éves leszek, körülbelül 10 éve fogom fel magam körül, mi az a politika. De elmondhatom, hogy ilyen felelőtlen kormányt, mint ez, még nem láttam, tapasztaltam. Dilettáns, óvoda-politikát folytató, csak és kizárólag egy társadalmi réteget támogató, felelőtlen kormány. Puskaporos a hangulat. Vérlázító,amit művelnek.
Ha kezdeményeznék egy polgár kontra állam pert, ahol indítványoznám, hogy diszkriminálva vagyok, félő, hogy emiatt képesek lennének alkotmányt módosítani, persze a saját javukra, és akkor vesztek, és fizethetek, mint a katonatiszt. Sajnos ez a valóság.
Bízom benne- teljes tiszta szívemből - hogy 20 vagy 30 év múlva, amikor 45-55 éves leszek, már nem itt fogok élni. Családot is külföldön alapítok inkább. Mert egyszer legyen munkám - márpedig az lesz! - de én egy kanyi fillért és értelmes utódot, tagját a következő generációknak, nem vagyok hajlandó adni ennek az undormány országnak, ami egyre jobban hajaz egy putrira. Ha érted már, kedves Olvasó, mire is gondolok...
