Vasárnap van. Tegnap éjjel elég volt már az írás. Őszintén szólva, visszaolvasva magamat, csak írtam, és írtam az előzményeket. Viszont igyekszem magam összeszedni a mai napon, bármit is vessek virtuális papírra.
Amikor nap, mint nap szembesülnöm kell, milyenek is a munkáltatók, a fejvadász cégek, elgondolkozok azon, vajon más országokban is ennyire flegmák? Az a helyzet, hogy nem érdekel, kinek milyen hangulata van, és az sem érdekel, hogy alapjáraton milyen a természete. Ha valaki úgymond front office-ban dolgozik, igenis, tanulja meg az ezzel járó kötelességeit. Ha back office-ban dolgozik, ott sem kéne bunkózni a kollégákkal, de azt legalább mi, az átlag halandó nem látjuk, halljuk.
Álláskeresőként igen sok bunkóságot le kell nyelned. És hát igazságtalanságot is. Ami engem, és sok más embert is megkülönböztet bizonyos embertársainktól, az alapvetően a columna vertebralis, azaz a gerincoszlop. Engem - sajnos - úgy nevelt az anyám, meg az apám, és tőlük is ezt láttam: "Fiam, csalni márpedig nem szabad." - mondta az apám. Anyu meg reflektált rá mindig gyorsan: "Gyorsan és hamis úton szerzett sikeren sosincs áldás!"
Hát igen. Áldás az nincs, de rajtam sincs, mert még mindig nem találtam munkát. Sorba vettem már fejben százszor, hol, hogyan, milyen stílusban foglalkoznak az emberrel, aki munkát szeretne.
A legolcsóbb, az e-mail
A legtöbb munkáltató ma már interneten (is) hirdet, különböző fejvadász cégeken keresztül, és hivatalos oldalakon is. Érdemes megnézni egy ilyen oldalt; kell hozzá egy ingyenes regisztráció, mindig van valami idegesítően színes felület, keresőkkel, online pályázatot kell csinálni, és ha megtetszik valami, akkor csak el kell küldenem. Természetesen motivációs levéllel, mert az a legfontosabb, mint mondottam volt, motivációs levél nélkül fél ember vagyok, pedig én már annyira agyon vagyok motiválva, hogy lassan Dunának megyek, annyiféle motivációs levelet megírtam, ugyanis ezen álláshirdető oldalak szerint igen sokat nyom a latba, hogy milyen ez a reklámfelületünk.
Ez egy A/4-es papír, fehér, nem lehet hivalkodó. Pedig én legszívesebben napsárga lapra nyomtatnám, sötétbarna betűkkel, mert én ilyen vagyok: vidám természetű. És nem azt írnám bele, hogy én vagyok én, 25 éves leszek, ezután felsorolom a teljes pedigree-met, majd magamról kezdek mesélni ELVÁRT szavakkal, és ezzel el is kezdem a sorozatos bullshit-et:
Agilis, független - 1. hazugság, boldog párkapcsolatom van;
Magas stressztűrésű - igen, az vagyok, de ha valaki megpróbálkozik különösebb ok nélkül elküldeni Délre, vagy a drága édesanyámba, számíthat rá, hogy én is elküldöm postán az édesanyjának, mert ok nélkül nem beszélhet velem senki se így, ergo a stressztűrésem is véges, ez a 2. hazugság;
Csapatban, önállóan és beosztottként is tudok dolgozni - ez így igaz is, azonban akkor válik hazugsággá, ha csapatban dolgozol. Mindig lesz egy spicli - sajnos ez ilyen - akinek jobb dolga nincsen, mint hogy a Gestapo-s módszereivel Téged fúrjon, és nem hagy dolgozni. Utálom az ilyen energiavámpírokat, és minden munkahelyen van pedig. Szóval az esetben 3. hazugság, ha csapatban dolgozom, és ilyen vérszívó a munkatársam, a Főnök meg nem veszi észre. Akkor igen, ez esetben csapatban nem tudok dolgozni, mert nem hagynak, még ha meg is próbálok az adott munkatárssal dűlőre jutni. Egyébként is, sok főnöknek fogalma nincs arról, mitől lesz Ő főnök. Az nem egyenlő azzal, hogy most akkor korona a fejembe, jogar a kezembe, és mától én vagyok V. Főnök... nem.. ez nem így működik.
Kreatív vagyok - ez igaz. És szeretnek is mások az én kreativitásomat ellopva villogni, mert nekik nincs.
Jó a problémamegoldó képességem - szó mi szó, az. Azonban vannak helyzetek, amikor én is leblokkolok, mert olyan ember nincs, aki időnként nem kap sokkot az adott szituációban. Szóval ez is olyan, hogy jónak jó ez a skillem, de nekem is vannak rossz napjaim.
Azon már gondolkoztam, hogy mi történne, elolvasná-e bárki is, ha egyszer a következőket írnám be egy ilyen online úton elküldött pályázatba:
Én vagyok én, 25 éves leszek még az idén, jó diplomát szereztem itt, meg ekkor, ötös érettségit itt szereztem. Baromira nem vagyok független, miért kéne letagadnom, hogy van egy Párom, már nem vagyok egyedülálló, és mivel nem én leszek a következő tinisztár, szerintem nem kéne eltitkolnom, hogy van pasim. Mielőtt eldobná a kukába az önéletrajzomat, Tisztelt Hölgyem/ Uram, nyugodjon meg, vegyen egy mély levegőt. Nem akarok még gyereket. Előbb dolgoznék egy jóízűt, mert azt a gyereket el kéne tudni tartani is, én meg jelen helyzetemben magamat sem tudom eltartani. Ilyen formán ez évek hosszú munkája, ami az Önök cégének csak jó. Stressztűrésem magasan korlátolt, magyarán szólva jó magasan van a mérce nálam, tehát a hülyéknek mindig lesz elég hely ki-be járkálni a léc alatt. Csapatban is hajlandó vagyok és tudok dolgozni; de ha valaki hülyének próbál nézni, higgadt hangnemben is el tudom neki magyarázni, merre van a Déli-sark. Kreatívnak tart a környezetem, jó lenne, ha adnának egy lehetőséget, hogy ezt be is bizonyítsam, mert sajnos papíron elég hülyén néz ki ez a mondat. Olyan tartalom nélküli.
Tisztelettel: Én
Ami már pénzbe kerül, a telefon:
"További információért kérem, hívja fel kapcsolattartónkat az alábbi számon..."
Én felhívom, rendszeresen. Na már most, ha én értelmesen, kedves hangnemben kezdek el beszélni, akkor az a minimum, hogy ezt visszafelé elvárom. Nem azt kértem, hogy nyalják ki a fenekemet, hanem hogy válaszoljon a kérdéseimre, hiszen, nekem további információk kellenek. Ez sok esetben vagy nem történt meg, vagy pedig úgy beszéltek velem, mint egy felmosóronggyal. Nagyon motiváló volt, mondhatom.
A kedvenc eseteim, amikor hétről hétre elpakolnak, hogy majd ekkor meg ekkor telefonáljak. És rám csapja a telefont. Főnökök, nektek meg mi a franc úristen bajotok van?! Ha alkalmazottat akartok, akkor nem gondoljátok, hogy kutya kötelességetek végighallgatni, ha százat, akkor százat, ha ezret, akkor ezret. DOLGOZZATOK meg a pénzetekért, ha már van állásotok!
A költséges -postaköltséges
Vannak cégek, akik kifejezetten postai úton kérik a pályázatot. Ennek költsége több tízezerre nyúlik már. Pedig ezt a pénzt én is el tudtam volna költeni másra, mondjuk veszek magamnak egy komplett garnitúra ruhát, és cipőt, hogy legyen miben járni...
Van olyan is, aki cifrázza: KÉZZEL ÍRT önéletrajzot kér. Mert az sokkal kifejezőbb. Én nem aggódom, mert nagyon szép és igényes írásom van, hiszen a gyerek az órán a macskakaparást nem tudja elolvasni. Kérik ezt, de gyanítom, el se olvassák.
Ebbe a verzióba mindent bele kell rakni: önéletrajz, idegen nyelvű önéletrajz, diploma-, érettségi-, nyelvvizsgapapírok fénymásolata, döglött pocok, kép a búrámról, motivációs levél...
És mi a vicc? Vissza már nem tudnak írni. HÁT NINCS RÁ PÉNZ! Hogy ezt nem gondoltam volna! Enyje-benyje, én csúnya rossz gonosz álláskereső. Van, aki dob egy elutasító mailt, de volt olyan, hogy nekem kellett telefonálni, hogy ugyan, legyen szíves, mondjon már A-t vagy B-t, mire a válasz, eléggé hepciásan: "aszt az állászt már betöltötték" (nem vicc, ennyire beszédhibás volt a kisasszony, akivel sikerült beszélnem).
Elutasító e-mailekben olyan 140 darabnál járok. Bedobtam az ötletet a Barátomnak: ki fogom nyomtatni mindet. Kvázi fegyverként fogom használni. Na, nem bántalmazok én senkit (pedig már megfordult a fejemben, hogy egy-két embert meg tudnék vele csapkodni), de nem vagyok olyan. Lelki terrorként viszont alkalmaznám, ha azt meri mondani nekem a kisasszony vagy fiatalember, hogy próbálkozzak máshol: na akkor csapom le neki az asztalra a kb. 140 kinyomtatott elutasító levelet. Én próbálkoztam, problémája van? Mert az maximum nekem lehet, neki nem.
