Előre szólok, ebben a bejegyzésemben használok nyomdafestéket nem tűrő szavakat, azonban a téma megkívánja ezeket a szavakat, szófordulatokat. Egészen unszimpatikus lehet a szemedben, kedves Olvasó, amit ez a bejegyzés tartalmaz. Azonban mint mindennek, ennek is célja van. Kvázi a következő bejegyzésemhez kell előzetesnek. A másik fontos dolog: az a képzeletbeli lány és a Főnök, akit a bejegyzésben említek, tekinthetőek fikciónak. Minden más, ami a valósággal történő egyezésre utal, a véletlen műve. De tényleg.
Valamint nagyon fontos: az ebben a bejegyzésemben megfogalmazott véleményem az enyém. Nem általánosítok. Én csupán kiragadtam egy példát, ami viszont szemet szúróan más, mint aminek lennie kellene, és ezt elemzem. Én tudom, hogy azért az esetek többségében a valóságban nem így működik egy cég élete.
Pénzért mindent. A nyáron robbantottak a Fiúk a blogjukkal. Tudod, Kedves Olvasó, azok a srácok, akik közül az egyik szerencsés fiatalember nyert a lottón egy kisebb összeget, és eldöntötte, hogy bulizni fognak a cimborájával. Az Ő kérdése az volt, hogy vajon szimpatikusabbá válnak-e a nők szemében, ha látják rajtuk, hogy van pénzük. És hát igen: a pénz szimpatikusabbá tesz, mert jelen pillanatban ez a fáma. Mondjuk annyira nem kell ezen kiakadni, elég ha William Makepeace Thackeray Vanity Fair-jére gondolunk, magyar címén a Hiúság Vásárára.
A nők, amióta világ a világ, a hiúságukból táplálkoztak. Aki mást állít hazudik. Az már más kérdés, kinek milyen szintű a hiúsága. Én is nő vagyok, genetikailag kódolva vagyok némi aljasságra. Férfiakkal szemben másképp viselkedem, hiszen az Ő gondolkodásukat nem érthetem meg sose igazán, de a nőkét azonnal vázolom, legyenek bármilyen szituációban.
Az én hiúságom - a külsőségekre vonatkozóan - annyi, hogy én is szenvedek az állandó fogyókúra, meg a nagy karácsonyi rétesevészettől (amit a nagyanyám überfrankón készít, mellesleg), a kettő időszak közötti hisztitől, hogy az utcára nem megyek ki minimális smink nélkül, mert imádok sminkleni, hogy trógernek látom magam, amikor beköszönt a Sárkány hete (magyar nevén nevezve az egyhetes menstruáció) és hogy van egy nagyon rossz hobbim: szeretem a szép, nem túl drága bizsukat gyűjteni.
De alapjáraton nincs igényem drága műkörmösre, szoláriumbérletre, drága fodrászra, csak és kizárólag adott üzletekben vásárolt menő ruhákra, a legdrágább cipőre a plázából, és nem azért, mert nekem nem tetszik, ó, dehogynem, a tűsarkúban a legszebb a nő lába, és hordani is szeretem és tudom... de tudom, hogy nekem erre nem telik. És elfogadom. Ne akarj pávatollat a senekedbe, ha még arra se telik. Vagy TELNE... MAGADTÓL.
És itt el is érkeztem a lényeghez: vannak lányok, fiatal nők, akiknek a hiúság a szépségen vásárolt pénz, és az ebből adódó presztízs. Oké, elfogadom, hogy vannak. Mert mindig is voltak. Na de, az alapvető különbség, hogy milyen áron.
Képzeld el, Kedves Olvasó, hogy hány olyan lányt ismerek - okosakat és bugyutácskákat egyszerre - akik finoman szólva kurvának állnak mind ezért. Mindenki azzal .. - szóval érted - akivel nem szégyelli, de míg én örömforrás céljából csinálom, addig ezek a lányok kvázi "macákká" válnak. Lelke rajta! Csinálja. De azért elgondolkoztató az a tény, hogy akadnak olyan lányok, akik egy rossz lebujból kerülnek egy "ismeretlen mecénás" égisze alatt jó nevű cégekhez egy irodai munkára, közvetlenül a gyanús "ismeretlen mecénás" közvetlen közelébe, és mindenféle különösebb papír és nyelvtudás és tapasztalat nélkül többet keres három hónapon belül, mint az, aki mind ezekkel rendelkezik, ott van már a cégnél egy ideje, az év végi értékelésnél még meg is dicsérik, a legjobb fokozatot kapja, cserébe bizonyos időközönként beterpeszti azt a boldog V-t... érdekes, nem?
Tudod mit? Bánja a franc, hogy hogyan jutott a munkához, cserébe jól felfogott érdekében mennyit tesz oda annak a mecénásnak... ha:
1) tisztességesen betanulja a rábízott feladatokat
2) jól végzi a munkáját
3) együttműködik a kollégáival
Csak tudod az a baj, hogy ezek a lányok, nők ennyivel ám nem érik be. Ugyanis valamilyen okból kifolyólag, ha megkapják a hőn áhított presztízst, egyenes arányban megnő az arcuk meg a kerepelőjük... azt hiszik, ahogy fogalmazni szoktam: korona a fejembe, jogar a kezembe, mától én vagyok a Királynő.
Nem vagy Te királynő, Babuka, az sem baj, hogy ha ribanc vagy; az a baj, hogy egy büdös OSTOBA ribanc vagy.
Ha szép vagy, vonzó, és ezért a tulajdonságaidért is kedvelnek, nem kell egyből ezzel visszaélni. Mert ez is visszaélés. És polgárpukkasztó, hogy foglalod a helyet, egy Náladnál sokkal többre érdemes ember elől, legyen az férfi, vagy nő...
Sajnos - vagy nem - aránylag sok ilyen lányt ismerek. Pénzért - cserébe némi szexért - eladta magát. Jól van. Tegyétek. Én meg majd örömből csinálom minden nap, amikor akarom, és azzal az emberrel, aki mellett álomra hajtani is jó a fejem, és minden reggel felkelni. És mert emberileg sokkal különb leszek, azáltal, hogy nem hagyom a lelkiismeretemet eladni, mert VELEM ellentétben Te - igen Te, aki így jutsz hozzá állásodhoz - egy öregedő, ki tudja milyen jellemű férfi bábja, ékszere vagy csupán, amit akkor húz magára, amikor kénye kedve úgy kívánja.Ez az ÚRI MURI. És mielőtt fejemhez vágod: emancipunci sem vagyok. Én emberként kezelem a másik embertársamat, és egyenrangúnak, hiszen ember. De Te csak tárgy maradsz.
És Te, Tisztelt Főnök Úr! Te mit képzelsz magadról? Különösen ha feleséged és gyerekeid vannak? Hm? Mit képzelsz magadról, hogy jó Főnöknek mered nevezni magad? Nem érdekel, hogy egy huszadrangú Kft. főnöke vagy, vagy egy multinacionális vállalat egyik fejese -ahol mellesleg, mint általában diversity van, azaz nemre, bőrszínre, vallási, politikai, szexuális hovatartozásra tekintettel vannak. PAPÍRON. És mindenki, aki ott dolgozik, még a takarító személyzet is tudja, hogy neked Főnök Úr, ki a macád. Na már most, Tedd, vásárolj magadnak egy Barbie babát, amit megfektethetsz amikor úgy kívánod, vagy akár többet is. De azon egyszer is elgondolkoztál már, milyen véleménnyel van a mélyen tisztelt köz, a publikum, hiszen látják ők is, mit művelsz. Építed a cég jó hírnevét, mi? Csak azért, hogy időnként kufircolj egy jó nővel, akinek esetleg vitatottak a képességei, hogy alkalmas a munkára, Te állást adsz neki. Meg nem kevés pénzt. Csak azért, hogy férfinak érezd magad, mert úgy néz ki, enélkül már Neked nem megy...
Tudod lehetsz akármilyen tuskó Főnök létedre, mint ember, ha:
- jól végzed a munkád, és a beosztottjaidért tényleg felelsz, ergo nem adod ki őket, történjen bármi is
- tudod, minek, mikor és hol van a helye
- belegondolsz a felelősségbe, ami a pozícióddal jár
Mert tudod, Tisztelt Főnök, ha egy fiatal számító lány puncit virít, még akár nemet is mondhatnál. Ugyanannyi energiát vesz igénybe, mintha igent mondasz a fenékriszálására.
És akkor talán a beosztottjaid és a közvélemény szemében is vagy valaki, hiszen sosem állítanál ki negatív véleményt a cégedről, amelyet szolgálsz (mert prosztó mód szólva, oda nem szarunk, ahonnan eszünk) nem pedig szánalmas alak, aki éppen jó magas fizetéssel rendelkezik...
P.S.: nyugi, ha szkeptikus vagy: nekem lesz állásom, tisztán szerzett. Mert azt mondtam. ;)
