És a többi hangzatos, km-hosszú angol névvel ellátott, meghirdetett pozíciókra keresünk munkatársakat.
Egy multinál nem egy nagy jelenség, hogy minden posztnak megvan a hangzatos angol neve, de még hogy angol, a hangsúly a hangzatoson van. Mert mit is takarnak ezek a nevek?
Mint a viccben, hogy mivel foglalkozol? Szálas gabona menedzser vagyok. - amit régen úgy hívtak, hogy kapás paraszt, csak ugye az Unióban már a takarítónőt is illik higiéniai asszisztensnek hívni.
Ambíció-hegyekkel vagyok körbevéve, melyikre pályázzak, mert hát ugye, minden tanulható, még szimpatikus is lehet egy ilyen munka, azonban nem árt, ha bővítem ez ügyben az informatikai ismereteimet. Na de mire pályázzak? Mert a fejvadász cégek küldik bőszen az ajánlataikat, csak sehova sem vagyok eléggé megfelelő. Akkor teszek érte, hogy megfeleljek! Na de most melyiknek? Melyik programot tanuljam meg önköltségen?
Ma már amúgy is divat minden céget úgy felépíteni, mintha multik lennének, pedig nem is azok. Meg még a Főnök Főnökének is van Főnöke. Közben meghirdetik ezeket az állásokat, és amikor kiderül az ember számára, akkor elcsodálkozom, hogy ennyi? Komolyan, ennyi az egész, amit csinálni kell, és ezért ezt, meg ezt, meg ezt kell ismerni? Hát némi ráfizetéssel - nem kevéssel - Dunát lehet rekeszteni az ilyen képzésekből.
Egyszer azt mondtam, én is olyan szívesen lennék ilyen alkalmazott - mert továbbra is alkalmazott lennék - csak kérdés, megéri-e? Mert veszélyes vizek ezek ám: ambíció-hegyek veszik körbe ezeket a vizeket is, hogy úgy mondjam, méghozzá kollégák megtestesülésében. Ma már semmi sem nyugdíjas állás, és mi a garancia arra, hogy ha nem vagyok egy "fúrógép" akkor megtarthatom-e ezt a posztot?
A rugalmas munkarend, és a fiatalos csapat egy jó dolog ám. Mert megnyugtat a tudat, hogy az a kollégád, aki ezt, meg ezt végzi, nagyjából egy időben tolta veled a csattogós lepkét az oviban, vagy együtt másztatok fára. Ergo elméletben van olyan ívású személy, mint Te magad. Aztán persze felnövünk, és lehet, homlok egyenest más jelleme lesz, mint amilyen volt.
De hogy értsd: AMBÍCIÓZUSNAK kell lenni, anélkül ugyanúgy fél ember vagy, mint hogyha nem tudnál motivációs levelet írni, mert igenis, MOTIVÁLTNAK kell lenni!
Ami ehhez a munkához kapcsolódik élesen, az az idegen nyelvek tudása. Maradjunk annyiban, hogy ne legyünk nagyképűek: az idegen nyelvek ISMERETE fontos. Ugyanis nézd: Boldog, boldogtalan beszél angolul, még az is azt állítja magáról, hogy beszél angolul, aki egy mucsaji kiejtéssel be tud mutatkozni, és el tudja mondani, merre van a főtér, és nagyjából ezzel a tudását lefedte. Ilyen példán akkor én doktor vagyok, az angol nyelv doktora, a magam kis B2+ - os humán modulos nyelvvizsgámmal. Sőt, tovább megyek, ilyen alapon én pont beszélek lengyelül, mert az ismerősöm Lengyelországban él, és mert a drága kutyusának tudok parancsot kiadni lengyelül, mint "Ülj le!", "Várjál", "Labdázzunk!", "Gyere ide" és "Jó kutya"... - remélem érezni az iróniát.
Nem régiben az egyik rádiónál délutáni műsorban az volt a téma, hogy miért találnak nehezen munkát a pályakezdő fiatalok, javarészt diplomások. Na most, az egyik hozzászóló hölgy szentül állította, hogy neki nem kellett protekció, zsíros állást talált azonnal, Pesten végzett, és szerinte az a baj, hogy lusták vagyunk nyelveket tanulni, és anélkül semmire nem megyünk. - annyira éreztem a zsigereimben, hogy egy vérmenedzser csajjal van most dolga a plebsnek. Erre annyit mondtam, hogy most nem azért, nekem is van diplomám, az egyik nyelvi ráadásul, két idegen nyelven beszélek, ha a helyzet úgy kívánja, mégis, amikor külföldön van dolgom, foghatom a nyelvvizsgáimat, és kihajíthatom az első kukába. Mert az az alapvető különbség, hogy itthon nyelvISMERETRŐL van papírunk, nem tudásról. A TUDÁST külföldön tudod összeszedni, itthon addig különböző szintű lehet a nyelvismereted. Akik a munkájukat javarészt mondjuk angolul végzik, azoknak feltételezem, NAGYON ERŐS ez az ismeretük, mert nehezen boldogulnának enélkül.
Azonban találkozol álláskeresőként furcsaságokkal: velem például közölte a munkaközvetítőben egy hölgy, hogy "Milyen kár, hogy nem beszél spanyolul!!" - persze, meg svédül, meg portugálul, meg hollandul, meg kantoniul. Meg urdul ("Onyikábogya" -Dolák-Saly Róbert, L'art pour l'art Társulat)...
Viccet félre téve, szívesen tanulnék spanyolul, franciául, és garantálom, hogy egy éven belül megszerzem a papírt is róla, de jelen helyzetemben minden pénzemet, amit kapok, a szüleimtől, nem költhetem drága nyelviskolára, mert java része álláskeresésre megy el. Így én is sajnálom, hogy nem beszélek spanyolul...
Szóval Kedves Vérmenedzser Lány,ne törj pálcát más ember feje felett, idegen nyelvekről papolva, meg nyelvtudásról ódákat zengve, mert ettől még lehetsz rossz szakember. És kérdés, melyik egyetemen végeztél, hogy azonnal kaptál munkát, mikor, és hogyan és miből? Mert tudod, Kedves Vérmenedzser Lány, engem nappalin, azonnal felvettek, államilag finanszírozottra, de a Te nyilatkozatodból,a stílusodból csak az jött le, hogy valakinek van pénze a családban, beraktak egy vállalkozói iskolába, vagy esetleg egy menő egyetem menő szakára, ahol egy félév többe került, mint a két diplomás szakvizsgás anyám teljes évi fizetése, és ha már eszednél voltál, akkor tanultál némi nyelvet még, meg ilyen-olyan módon elvégezted az egyetemet, és egyébként meg aki tejel, annak a kölykét nem vágják ki, mert "arra az asztalra nem szarunk, ahonnan eszünk". Ha ez nem így volt, kedves Vérmenedzser Lány, akkor őszintén elnézésedet kérem, de akkor meg ha közölnivalód van, fogalmazd meg értelmes hangnemben, és ne csodálkozz, ha nem így teszel, hogy annyi lehurrogó véleményt kapsz vissza.
Tehát még egyszer és utoljára: körbevesznek az ambíció-hegyek, meg ezek termékei, az ilyen ajánlatok. Nem győzök válogatni...
P.S. A szokásos;) nekem lesz munkám;)
