Szentül megfogadtam - jól felfogott érdekemben - hogy az engem nyomasztó dolgaimat úgy írom ki magamból, hogy még csak véletlenül se említsek cégneveket. Pedig érdemes lenne... csak hát, még mindig nem ÉN nyertem az ötöst, hogy ha esetleg beperelnének ezért, akkor nem hogy a pert megnyerem, hanem megveszem kilóra a teljes céget. De amíg ez nem történik meg, próbálok szofisztikáltan utalni rá, vagy fordítom szó szerint a cég nevét, esetleg elgurul a gyógyszerem, és anagrammában adom meg azt.
Az előző bejegyzésemben azt taglaltam, hogy klasszikus esetben milyen "nem túl tisztességes" úton jutnak hozzá emberek munkához. Mint mondottam volt, a történetbeli csinos lány, a Jónő, és a Főnök fikciók csupán. Ettől még elképzelhető, hogy léteznek. Azért is fogalmaztam vulgárisan -és unszimpatikusan - hiszen ez egy blog, egy napló, amibe a saját véleményemet leírhatom, csak éppen ezt olvashatják mások is. Ha nem a virtuális teret választom, akkor is leírtam volna ezeket, lehet, még cifráztam is volna.
Azonban kiragadnék egy fontos momentumot, hogy a mostani írásom értelmet nyerjen: tekintsünk el attól, hogy van egy Főnök és a Macája. Bőven akadnak olyan emberek, akik úgy viselkednek, mint az előző írásban említett Jónő/Maca: korona a fejembe, jogar a kezembe, én vagyok a Királynő. Vagyis ez az az extázissal telt pillanat, amikor ez a fajta ember munkát, pozíciót kap.
Kedves Olvasó, nem tudom, Te mennyi ideig kerestél állást, hány helyen dolgoztál, én csak azt mondom el, amit láttam, tapasztaltam. Amikor egy ilyen ember, aki valami oknál fogva azt hiszi, hogy VALAKI, nekem, az álláskeresőnek bedobja ezt az ominózust mondatot, egy közvetítő cégnél: MI A BAJOM?
Először is: elmondok néhány imát, és fohászkodom az Úrhoz, Buddhához, Allahhoz, meg az Aprószentekhez, hogy EZT a nőt rúgják ki így vagy úgy, és mivel nem akarok rosszat neki, a vendéglátásban kapjon következőleg munkát, lehetőleg rövid időn belül. Majd ott, amikor már dolgozik, menjen oda mondjuk a hatos asztalhoz, és ugyanezzel a fura stílusával kérdezze meg a vendégtől: MIT AKARSZ?
Hogy mi a bajom? Már magam sem tudom. Talán az, hogy a problémám már bajjá nőtte ki magát. A bajom az álláskeresőként, hogy már 200 elküldött CV-nél járok. Ebből 60-ról semmi hír, mert még arra sem vették a fáradtságot, hogy egy elutasító e-mailt küldjenek, hogy köszönjük, de nem, és hogy fél év alatt 140 elutasító választ kaptam, úgy, hogy az elvárásokat tekintve mindenhova megfeleltem volna. Nem vagyok mérnök, ezért nem is akarok mérnöki állást szerezni magamnak. Nem vagyok varrónő, ezért sajnos varróüzembe sem tudok elmenni. Irodai munkát, mint asszisztens azt gondolom, tudnék végezni. Mivel sajnos azt sem gondolom magamról, hogy buta lennék, ezért tanulni is tudok új dolgokat, mivel minden tanulható.
Bajom az, hogy várnom kell, mindenki a türelmemet kéri.
Bajom az, hogy nem tudok semmit se, azt sem tudtam, hogy megfeleltem a pályázati kiírásnak (ami természetesen állította az elengedhetetlen jó kommunikációs készséget, amit ugyebár papíron szokás felmérni...), de nagyon sajnálják, mégsem én kapom az állást. Ez ugyanolyan botrányosan gagyi és rossz, mint a "Maradjunk barátok" egy szakítás után, meg a "Igaz hogy megdöglött a cicád Kislányom, de cirógassad". De biztos, ami tuti: a cég továbbra is szeretné az önéletrajzomat az adatbankjában tárolni. Hát ne tárold, mert tudod mit, nem járulok hozzá. Ja???Hogy engem meg sem kérdezel... akkor mindegy.
Bajom az, hogy már többe került az álláskeresés, mint amit meg is kereshetnék, mind ezt úgy, hogy nulla forint "Segély"-t kapok az állambácsitól.
Bajom az, hogy akik a munkaügyiben és az állásközvetítőknél dolgoznak nem HATÉKONYAN végzik a munkájukat. Nekik is biztos van egy követelmény-rendszer, aminek meg kell felelni. És dolgozzanak is. De tudod mit nem értek, Kedves Olvasó? Hogy azok, akik az ügyfeleket, közöttük engem is kezelik -tisztelet a kivételnek - hogy engedhetik meg magunknak, hogy úgy beszéljenek velem, mint egy ronggyal? Én nem azt várom, hogy mutasson ál-empátiát, mert nem. Ha én normális hangnemben szólok hozzá, kérdezek, normálisan viselkedek, visszafelé ez már nem várható el? Elvégre is, én vagyok az árucikk. Neki abból nem kevés haszna van, ha engem el tud adni egy cégnek. Lefordítva egy példára: a zsömle se magyaráz neked a polcról, hogy "Vegyél meg, légyszi!", hanem a kereskedő ajánlja a vásárlónak.
Bajom az, hogy én nem csak az árucikk vagyok, hanem önmagam menedzsere is, és eddig akármit csináltam, nem tettek semmit. Pedig mondom: mindenfélét megpróbáltam.
Bajom az, hogy aki megkérdezte, mi a bajom, látszott, hogy úgy létezik, és úgy van, de minek.
De a legnagyobb bajom mégis az, hogy mindent megtettem eddig, hogy szerezzek magamnak egy állást, egy 8 órás, tisztességes munkát, ami kapcsán nem kérek álomfizetést, mert egy, mire, kettő azt ki kell érdemelni...de még mindig nem kaptam semmit se.
