Ezt a nagy kiborulásomat kisebbek követték, de észrevettem saját magamon, hogy egyetlen egy ember közvetlen közelében tudom magam igazán elengedni, a Párom közelségében. (A legjobb barátom is hasonló problémákkal küzd, mint én, neki valamivel cifrább a története, minek sírjunk egymáson, ha röhögni is tudunk).
Újabb álláshirdetések, csakhogy most már megjelentek szépen sorban a szakmámba vágó hirdetések. Tanár vagyok. Csak azt ne mondd, kérlek, ne, Kedves Olvasó, hogy az én hibám. Nekem eszem ágában nem volt mérnöknek menni, vagy jogásznak, vagy közgazdásznak. A gyerekekhez, a művészetekhez, a zenéhez, nyelvhez és irodalomhoz viszont értek, nem is keveset.
Akkor most nézzük sorban hány tanári állást pályáztam meg, ahol a két szakommal tudok tanítani: összesen 10-et. Ez jelen oktatási rendszerünkben igenis nagy számnak minősül, hiszen sorban küldik el a pedagógusokat, és a szakembereket. És akkor most lássuk, mennyibe is került nekem mind ez:
-10 darab A/4-es boríték
-minden borítékban egy komplett szakmai önéletrajz, versenyeredmények, gyakorlat, átlag 6 oldalas szakmai önéletrajz, fekete-fehéren nyomtatva, a mellékletek színesben nyomtatva (diploma, érettségi bizonyítvány, angol és német nyelvvizsga)
-változatosabbnál változatosabb módon megírt motivációs levelek, mert az fontos hogy agyon legyek motiválva, anélkül már fél ember lennék.
-angol nyelvű önéletrajz
-minden levélre bélyeg
-minden levél elsőbbségivel, ajánlva feladva...
Egy ilyen "szeretet-csomagot" átlag 600 forintjával számoljuk, és akkor még engedtem is belőle, mert jófej vagyok, az annyi mint.. akárhogy is számolom, ez a huncutság 6000 forintba fájt, alsó hangon. Másnak a műkörme kerül ennyibe, nekem meg az, hogy dolgozni szeretnék, szép kis paradoxon, nem? Az e-mail rendszer sok esetben hibás - volt időm kifigyelni, és kvázi tesztelni, hidd el, kedves Olvasó - de legalább ingyen van.
És akkor a telefonszámlát nem számítom, mert mondom, jófej vagyok.
És akkor most jöjjön néhány gyöngyszem a szakmába vágó álláshirdetésekből, állásinterjúkból. Tízből két helyre jutottam be.. de hogyan. Az a nem mindegy.
Ha mindenki más is oldalvizeken próbálkozik, akkor én miért ne köpném szembe magamat? Nem? Hát hiányzik az nekem, hogy megint kiboruljak, és szó szerint fizikálisan is rosszul legyek az idegtől? Nem hiányzik. Akkor meg keresek kapcsolatot, valahol csak találok. Az elsőnél nem kellett sokat keresni, a Párom édesapja ajánlott be. Ennek köszönhetően be is jutottam az állásinterjúra.
Madarat lehetett volna velem fogatni. Az óráimat ki tudták volna adni, lélekben mantráztam, hogy igen, én ennek az iskolának leszek a tanára, fiatal korom ellenére is, végre értelmet nyer sok minden, amit tanultam, még ha pofátlanul alul is vannak fizetve a pedagógusok, akkor is. Csak hát megint az van, hogy várnom kell, míg szólnak. Tudod milyen érzés ez kedves Olvasó? Mint amikor Te vagy a pék, megdagasztottad a kenyeret, megkelt, megformáztad, beraktad a kemencébe, majd az ügyeletes haljakend kizavart volna, bezárja az ajtót, és vagy odaégett a kenyér, vagy megsült.
Készültem Belgiumba egy kórussal, aminek tagja vagyok. Közben sikeresen találtam másik kontaktot egy meghirdetett tanári álláshirdetésre, ezúttal a Párom gyerekkori barátján keresztül. Beszéltem is az igazgatóval - természetesen a főigazgatóval, mert ma az a divat, hogy óvoda, iskola, gimnázium, könyvtár, sportpálya, boldog-boldogtalan egy ember keze alá tartozik, mert így egyszerűbb - aki mondta is, hogy nagyon jó, amint hazaértem, rá két napra már mehetek is.
Tele voltam izgalommal, két iskolából jött elutasító válasz, az egyiktől még meg is kaptam az enyjét, hogy ők hangsúlyozták, hogy minimum 3-5 éves tapasztalattal rendelkezőket kerestek... fúúú, de rossz kislány voltam, szánom-bánom, csak nem értem, neki hogy lett tapasztalata? Az anyánk méhéből se úgy pottyanunk ki, hogy azonnal tudunk járni, esni, kelni.
Indulás előtt egy nappal,amint a főpróbáról hazaértem, nyitottam meg az e-mail fiókomat. Sírva fakadtam, de ezúttal üvöltöttem, és hogy finom, és nőies legyek: anyáztam is. Az az iskola, aki interjúztatott, küldött egy kör-emailt, hogy nagyon sajnálják, de nem áll módjukban alkalmazni. Mint megtudtam, nem rendelkezem tapasztalattal.
Így indultam neki Belgiumnak, ahol a nemzetközi kórusfesztiválon én voltam kórusunk segédkarnagya, asszisztense, és a tolmács a szervezőkkel. Nekem ne mondja egy igazgató sem, hogy nincs tapasztalatom, mert nem látott még munka közben...
Hazaérve, fáradtan, vártam, hogy hívnak. Hát, annyira meleg nyári nap volt, elfelejtették. Telefonáltam - már megint - hát igazából a jövő héten mehetek. Oké, ez nem volt tisztességes, mert kontakton keresztül jutottam be, de már nem érdekelt.
Csak hogy tudd, egy állásra 30-40-en jelentkezünk. Ebből 5-öt hívnak be interjúra. És akkor itt kezdett el bennem elindulni valami düh-féleség, és utána eldurranni az agyam.
Főigazgató és tagintézmény-vezető interjúztat. Először faggatnak a szülővárosomról, hogy miért az van megadva címnek. Arra nem gondolnak, hogy azért, mert a hivatalos címem az, ha lejjebb olvasna, látná az ideigleneset is.
Egy általános iskolai tanár kötelező heti óraszáma 22. Ezt effektíve letanítja, ebben nincs benne az adminisztráció, az értekezletek, és az egyéb elfoglaltságok, amik az iskolához kötik, például az otthoni felkészülés az órákra, ami sok esetben 4-5 pluszt elvesz. 16 órát ki tudna nekem adni magyar nyelvet és irodalmat - elvégre is MAGYAR - BÁRMELY szakos tanárt keresnek a tantestületbe - de mit csinálnék a maradék 6 órában. Kézenfekvő lenne, nem, hogy a másik szakomat tanítom, nem? Ének-zene szaktanár vagyok, az én tudásom, az én papírom sokkal több, mint egy tanítósnak, akinek csak műveltségi területe a zene. Az milyen paradoxon, hogy ők feltaníthatnak felső tagozatba, de én nem taníthatok le alsó tagozatba, csak ha ének tagozatos az iskola? Tisztelet a kivételnek, de én tudom, mennyire nem tud sok-sok tanító énekelni, és sok esetben egy zene tagozatos harmadik osztályos kenterbe veri őket... Mi volt a válsz, amikor bedobtam az ének tanítását a közösbe? Arra van egy tanítója. Nekem meg egy diplomám, gondoltam magamban, az első mínusz pont a munkáltatótól, mert ez úgy szabálytalan, ahogy van.
Akkor tartok énekkart... Azt is tart ez a tanító. Milyen alternatívákat tudnék még mondani? Akkor tartok színjátszó szakkört, ének szakkört, rockzene szakkört, furulya szakkört, korrepetálok magyarból, zongorából, még fejenálló szakkört is tartok, gyereket sétáltatok, ebédeltetek, felvigyázok. DE, erre mind megvan az embere.
Ekkor úgy elképedtem: ha én igazgató vagyok, és magyar-BÁRMELY szakos tanárként adok fel hirdetést, és keresem az embert, akkor mint igazgató kutyakötelességem végiggondolni, és enni a kefét, hogy minden lehetőségre fel legyek készülve, hogy adok ki órát, nem azt mondom, hogy mondjak már alternatívákat... persze, ha bármi is megtetszett, akkor azt meg lenyúlom. Köszönöm szépen.
De ekkor még csak a döbbenet látszott rajtam, amit a főigazgató, aki tanár kérdezett, kettőt,na attól dobtam egy hátast:
1) Miért nincs tapasztalatom? - Kedves Igi bá', ha már magyar tanárt keres az intézményébe, akkor most megtanítok egy alapvető dolgot, amit úgy néz ki, magának nem tanítottak meg: " A diploma megszerzésének éve: 2010" - NÉMAÉRTŐ OLVASÁS!!! Vagy ha ez a skilled megvan, akkor alkalmazd, és vedd a fáradtságot, hogy elolvasod az önéletrajzomat.
2)Milyen nyelvvizsga ez a nyelvvizsga, mit jelent a humán modul? - semmit Igi bá', csak azon a területen jobb a beszélőkém, nagyobb a szókincsem, abban a témában otthon vagyok, és folyamatosan jártatom a számat angolul, MIÉRT?
- tanítanék angolt? - hát persze, mindent megteszek ezért, be is iratkozom szívesen
- jaaa, nem úgy, hanem amúgy.
- ???
- hát nyelvvizsgával
Itt jegyezném meg, hogy egyrészt, egy törvénytelen, másfelől meg haszontalan. Az én angol tudásom egy fejlett, tárgyalóképes angol nyelvismeret - ne nevezzük tudásnak - de nem pótolható az én ismeretem egy angol szakos tanár ismereteivel, akik tudják és értik a módszertant.
Tudod mi dühített fel, kedves Olvasó? Az, hogy ezeknek az igazgatóknak tanári diplomájuk van.
Másnap jött az e-mail, hogy nagyon sajnálják, de nem engem vettek fel. Ekkor dühöngtem, ekkor kijött rajtam.
Mi a tanulság? Megpróbáltam "mutyizni", azaz oldalvizeken beevezni, és úgy eladni magam. Nem ért semmit.
Berágtam. Írtam egy szívhez szóló levelet egy műsornak, akik szívesen foglalkoznának ezzel a jelenséggel. Abban leírtam, hogy akkor a 124-ik CV-met küldtem el, és jött az elutasító e-mail, a 124-ik, hogy elegem van. Elegem van mindenből. A magyar államból elegem van. Mit hisznek? Mit? Nem gondolnak arra, hogy lesz egy húszévnyi generáció, aki kivándorol külföldre, vissza se jön, mert hülye lenne? akkor ki fog nyugdíjasokat, és mindenki mást eltartani? Mert most itt tartunk. 20% tart el 80-at.
