FMH. A megyei hírlap. Reggel, wc. Művelődöm. Szokás szerint álláshirdetéseket bújok. MAGYAR TANÁRT KERESNEK?????!!!!! Hát most, ha kell, azonnal hívom is! - Én balga... mire adtam a fejem.
Kicsöng. "Ha a tanárit hívta, kérjük nyomja meg az 1-es gombot, amennyiben a titkárságot keresi, nyomja meg a 2-es gombot, és ha mást keres, várja meg, míg felveszi Önnel a kapcsolatot az ügyintéző." Amúgy meg ha Menszátor Magdolnával szeretne beszélni, nyomja meg az 51236-ot - hogy idézzek egy stand up-ost.
Kis várakozás után kedves női hang szólt bele a vonal végén. Bemutatkoztam. Csak hogy tudd, én kínosan ügyelek arra, hogy ilyenkor mindig lehetőleg udvariasan, objektív szemléletmódot követve beszéljek, kérdezzek. (Az más kérdés, hogy a blogomon szidok dolgokat.)
Kiderült, hogy hát... vallási iskola... majdnem beleröhögtem a telefonba. Félreértés ne essék. Nem a vallásokon röhögtem. Én is keresztény vagyok, csak éppen protestáns, egész pontosan református (kálvinista) vallású. Meg buddhista. Meg zsidó. Meg krisnás. Meg muzulmán. Meg ateista.
A röhögő görcsöm oka mégis: ezek katolikusok. Jahhhaaajjajj....:) Most őszintén? Szerintem betenném a lábam a szent iskolájukba, és a kapuban elégnék. Na nem azért, mert ennyire rossz vagyok. (Tény, fiatalabb koromban az voltam.)
De az álszentség legkiválóbb követői a katolikusok. Nem képesek haladni a korral. Nem is akarnak. Helyette mindenről úgy ítélik, ami más, hogy az rossz. Mást sem csinálnak a kezdetek kezdete óta, mint mindig mindenkit üldöznek. Ez egy erőszakos egyház. Lásd: más vallások fikázása, cölibátus, melegek házasságának támadása, illetve üldöztetése, pedofil-botrányok, és ki tudja mi minden történik a sekrestyében, valamint ne is beszéljünk a vallás híveinek fő-fő-fő vezetőjéről, a pápáról, Benedekről, aki kísértetiesen hasonlít egy sith-lordra, és aki egy ex-náci. Igazán hiteles, követendő, és jó vallás. Szerintem az Isten is a fejét fogja, na de nekem mindegy.
(Bizonyosan vannak katolikus papok, akik TÉNYLEG tisztán élik életüket, azon meggyőződésükből, mert ez nekik TÉNYLEG JÓ, és az életművüket is szabályok szerint alakítják, és amit csinálnak, az JÓ, HASZNOS, és A JAVÁT SZOLGÁLJA AZ EMBERISÉGNEK. Én most a szélsőségekről beszélek.)
Én egy köztársaságban nőttem fel. Igaz, most már a hivatalos államforma MAGYARORSZÁG. Azonban papíron még mindig demokrácia van. Ezért NÉGY dolgot SENKI, még a Katolikus Egyház, az iskola, az iskolában dolgozó titkárnő, az igazgató, de még a szomszéd néni sem kérhet rajtam számon:
1) nem. - Igen, nő vagyok, tetőtől talpig. Igen, emberi lény vagyok, minden porcikámban. Igen. Megbaszhatja mindenki, és most elsősorban azokra a férfiakra gondolok, akik azt hiszik, ők a teremtés koronái. Gyűlölöm a nőket elnyomó patriarchális társadalmat. A nők is dolgoznak, mellette még számos szerepkörnek eleget tesznek (anyaság, szerető, társ, gondolkodó ember). És akkor állandóan pofáznak a férfiak, cselédszámba veszik a nőket, csak tudnám minek. Annyira buták. Annak idején az almás témát is becumizták. És hát... a "kígyójuknak már nincs hatalma"...
Szó, ami szó: hol az egyensúly? Mert nő is férfi UGYANAZ! Ezt értse már meg mindenki. EMBER mind a kettő.
2) politikai nézetek - senkinek semmi köze hozzá. Nagykorúságom elérése óta, adott alkalommal tanúbizonyságot teszek a szavazófülkében, aszerint, ami a nézeteimhez passzol, és ha a nézet passzol is, de egy épületes seggfej áll az élén, biztosan mást fogok választani. Mert egy dolog számít. Az EMBER.
3) szexuális identitás - még a virágok is szexelnek. Az ember miért ne tenné. Négy fal között, vagy azon kívül, de ez is magánügy. Mert az EMBERRE tartozik, és arra, akivel csinálja. Nem másra. Mindegy, hogy milyen viszony van közöttük.
4) vallás - Én és az ÉN ISTENEM szoktunk beszélgetni. Elmondom neki minden alkalommal, mennyi hülye van, röhögünk egyet kínunkban, aztán magvas gondolatokról elmélkedünk. De csak rám és Rá tartozik minden gondolat. És nem más EMBEREKRE.
És hogy miért "keltem ki" magamból? Amikor közöltem a titkárnővel, hogy szeretnék feltenni egy pár kérdést a hirdetéssel kapcsolatban, mivel csak a telefonszám volt megadva, vinnyogva félbeszakított, hogy majd Ő (a magasságos titkárnő) lesz az aki feltesz kérdéseket. Hát utólag azt mondom, itt kellett volna rábaszni a telefont. Mégis kinek képzeli ez magát? Milyen stílus már ez?
A beszélgetés valahogy így nézett ki:
Én: Jó, akkor kérdezzen.
Titkárnőcske: Vallása?
Én: ??? (WTF?) ???
Titkárnőcske: Vallása? (ingerültebben kérdezve)
Én: Protestáns. Egész pontosan: KÁLVINISTA. - Éreztem a csöndben némi RE-WTF-et a vonal másik végéről, majd hozzátettem: "Tudja Hölgyem, Mezőtúrról származom, amit "Kis Debrecen"-nek is becéznek. Ez egy alapvetően református alföldi kisváros. És ha nem haragszik, most nem bocsátkoznék vallástörténeti vitába arra vonatkozóan, hogy miért is döntik el a szülők gyermekük üdvözülését azzal, hogy egy egyház tanai szerint felkenik, mert én hívtam Önt, és ketyeg a számlám.
Titkárnőcske: Jó. Következő kérdésem: Gyerekek vannak?
Én: Nincsenek.
Titkárnőcske: Mikor végzett? - Igen. Ez volt a HARMADIK kérdése, ahelyett, hogy ezt kérdezte volna meg először.
Én: 2010-ben.
Titkárnő: Hol tanított eddig? Van-e minimum három év tapasztalata?
Én, magamban: "Ez de hülye, még számolni se tud!"
Én, már hangosan: Nem tudtam tanítani eddig még. Most már szeretnék, elhiheti. De bizonyára tudja, hogy nem úgy megy az elhelyezkedés, hogy beadom október 8-án a CV-met, és novembertől tanítok...
Titkárnőcske: Tudom, persze.
Milyen családi állapotban van, mi a státusza?
Én: Néma csönd. És a gondolat a fejemben, hogy ez a bigott népség ne nézzen szajhának, csak annyit tudtam kinyögni: menyasszony vagyok. (Ami így ilyen formában nem igaz, de osszák be.)
Titkárnő: Óóóó, az dicséretes. Gratulálok.
(Igen. Hazudtam. Köszönjék maguknak a munkáltatók. Aztán én és az ÉN ISTENEM majd megbeszéljük ezt a kis csúsztatást.)
Én: Köszönöm.
Titkárnőcske: Akkor felírom a nevét és az igazgató majd hívja.
Eltelt két munkanap és egy hétvége, ma hétfő van. Még nem hívtak. Szerintem nem is fognak.
Találtam egy érdekes passzust a katolikusok etikai kódexében, mely leírja, a tanárnak mi a feladata, milyennek kell lennie.
Az első részben általános dolgokat fogalmaznak meg a tanításra, oktatásra, nevelésre vonatkozóan, de ehhez nem kell etikai kódex, ez józan paraszti ésszel felfogható, és elfogadható. Azonban akkor felnyerítettem a röhögéstől, amikor a következőt olvastam, és most tartalmilag idéznék: " a tanárt ISTEN jelölte ki erre a pályára, hogy oktassa, nevelje gyermekeinket." - Tehát: Valamikor 18 évesen nekem ezek szerint megjelent ISTEN, meghallgattam és megláttam a próféciát, hogy tanár akarok lenni, és azóta gyakorlatilag egy meg nem érkezett próféta vagyok. Ja. :)
Összegzésül és útravalónak:
Nem bánom, ha vannak egyházi iskolák. Mert legyenek. Mert a vallás emberi találmány, valamiben hinni kell, ha magunkban nem tudunk, és oktassuk gyermekeinket legjobb tudásunk és belátásunk szerint. Akkor azonban egy egyházi iskola se tartsa a markát az önkormányzatoknál pénzért, mert az van nekik az egyházuktól. Ne húzkodják le többet az adófizetőket.
Ne aszerint ítéljék meg a tudásomat, hogy milyen vallásom van, van-e gyerekem, férjnél vagyok-e. Nem ezektől leszek jó szakember, ha leszek valaha. Mert ha így kezelnek, én is bunkó leszek. Igaz, nekik tök mindegy. :(
Addig is maradok örök keresztény-zsidó-ateista-muzulmán-buddhista híve!
És a király még mindig meztelen...:)
