Sokszor mondják, hogy az ember kreativitása akkor fejlődik igazán, ha szorult helyzetben van. Úgy vélem, egy több mint egy éves intervallumot már vicc lenne szorult helyzetnek nevezni. Hogy értsd miről beszélek: jelenleg munkanélküli vagyok. Ne haragudj kedves Olvasó, pontosítanom kell magamat; van munkám. Nekem az a munkám, hogy állandóan, 24 órás készenlétben munkát keresek. Csak sajnos nem értékelik a "munkámat". És most olyan vagyok, mint az elégedetlen beosztott; megyek és panaszkodom a "Főnökömnek". Annak a nem létezőnek, vagyis mindenkinek.
25 éves leszek még az idén. Diplomám van, ötös érettségim, haladó szintű számítógépes ismereteim, két nyelvvizsgám... - bocs, Te, aki ezt olvasod, szerintem ismered miket szoktak ilyenkor mondani. Ergo: nem vagyok hülye. Hogy George Bernard Shaw-t idézzem: "Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."
Előzetesen annyit, hogy azok, akik fröcsögni akarnak egy munkanélküli diplomás kálváriáján, azok most hagyják el az oldalt, mert igenis, nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nekem az volt a tervem, már kiskamaszkoromban, hogy diplomát szerzek és nyelveket fogok beszélni. Nem csak én szenvedek a munkanélküliségtől, hanem mások is; például akiknek tisztes szakmájuk van.
Igyekezni fogok, hogy minél szórakoztatóbb írásokat láss, kedves Olvasó, mert egy dolog van, amit nem veszítettem még el: a humorom.
